---

Voltam szikla, időt álló.

Majd leomló, s víztől ázó.

Hűs tengerben elnyelő,

Magányban partra vető.

Kavicsra megkopó,

Kispatakban sodródó.

Nyugodt vizet kereső,

Parti fövenyt meglelő.

 

Kavicsként napban fürdő,

S mindig félő, hogy megszűnő.

Az óceán vihara mélybe húzott,

Vad tajték homokká zúzott.

Lágy hullámok partra mostak,

Szétporlasztva, megmaradtam.

Mert vagyok a szikla időt álló,

Fövenyként napra vágyó.

Oldal: Vagyok, aki vagyok
Tóth Andrea Az érzések világa - © 2008 - 2024 - toth.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat