Mindig azt mondom Neked: -Ó csak egy szösszenet, ami villódzik a fejemben, de ha tudnád mily szavak, mondatok sokasága, amit egyszerűen nem tud a kezem követni. Olyan az egész mint amikor a felhők mögül ki akar törni a fény. Utat tör kicsiny résein, s egyre több fénycsóva tölti be a Salgói Vár auráját. Ülünk a bazalt sziklán és nézzük. Te is jársz valahol és én is, de érzem, hogy közelítenek agyunk és szívünk hullámai egymás felé. Nézlek és érzem, hogy egyre jobban bennem élsz. Megyünk az úton, kapaszkodunk felfelé és érezzük a régi falak álmait, kínjait. Minden kőhöz könny tapad, minden amit látsz beszélni akar. És Te hallgatod. Figyeld mit súg a szél, ahogy átszisszen a falak résein, nézd a föld megkövült vérét, melyeket oszlopokra dermesztett a jégkorszak. Érezd a harcot az erőt, ami szétszakított hegyeket, és a küzdelmet hogy létezzen. Megfagyott fájdalmával együtt még szebb lett, megérett a csodálatra. Megsebzett múltjával büszkén áll, és helyet ad új virágok szélhordta magvainak. Meg fogjuk érteni, hisz a résekben növekvő kis virág már megértette. Élni és küzdeni. Új hajtásokat hozni, és beborítani színes virágainkkal a múlt köveit. 

 

Oldal: A természet ihlette gondolatok
Tóth Andrea Az érzések világa - © 2008 - 2024 - toth.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat